Mi kell a lányoknak?

Minden történet eleje hasonlít kicsit. Nincs új a nap alatt. Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia. Persze vannak véletlenek. Számíthat az eső, az éjszaka, meg a gitár pengetés. De nincs könnyű helyzete annak, aki ebben hisz csupán. Ne higgyjetek azoknak, akik össze-vissza mesélnek! Mert a világ, az nem tűri, hogy valaki rendjéből kitörjön. De mégis, mégis csak az érzelem a fontos, meg a szerelem. A szavakat könnyen elfelejtjük, a szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi! Minden történet eleje hasonlít kicsit. Tulajdonképpen Rómeó és Júlia története is alig különbözik a többi szerelmesétől.

(Verona hercege)
Ki véletlenül erre jár, egy furcsa, vad várost talál.
A szép Verona nem vitás, a többinél kicsit más!
Ki össze-vissza utazott, és mindent végig olvasott.
Nem segít a sok tudás, a mi Veronánk más!

Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!

Őrült világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?

(Kórus)
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?

(Verona hercege)
Egy õrült világ!

Hiába kérés, könyörgés, hiába súlyos büntetés!
Mindent megteszek, de itt már semmi nem segít!
Hát akkor jöjjön a vasszigor, jöjjön az ostor, szolgasor!
A szép szóra e sok lator már rá sem hederít!

Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!

Őrült világ! Egy szédült világ!
Veronát vérben fürdeti, az ember meddig tûrheti?
Hogy folyton félelemben él, hogy itt a törvény ennyit ér.
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyûlölet folyik?

(Kórus)
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?

Világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyûlölet folyik?

Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?

(Verona hercege)
Õrült, szédült, õrült világ!

(Capuletné)
Jó apukád
Nem úgy szeret, mint rég
A nászéjszakán
A vágya égig ért

Pucéran álltam ott
És jött a kis csibész
De sokszor megkívánt!
Ez így volt na, és kész!

De szép voltam rég, tán nálad is szebb!
Hát nem csoda, hogy sose vetett másra szemet!
De évről évre múlt a vágy, s a dalnak vége lett

(Capuletné+dajka)
Minden nőnek álma
Lázas csókok árja
Júlia, nagy vagy már!
Gondolj házasságra!

(Júlia)
Korai az még!

(dajka)
Csak hallgass anyádra!

(Capuletné)
Hallgass a dajkádra! A férfiak...

(dajka)
A férfiak, oh
Mind törékeny kincs!

(Capuletné)
A nőkhöz egy se ért

(dajka)
Hát könnyű dolguk nincs!

(Capuletné)
Sok kötöznivaló!

(dajka)
A kályhám mindig ég

(Capuletné)
Neked már nem való!

(dajka)
De remélhetek még!
Figyeld jóanyád!
Ő mindig tudta azt
Ha apád kedvtelen
Hol keressen vigaszt!

(Capuletné)
Egy szavát el ne hidd!
Nem voltam csalárd!
Apádon kívül itt
Én nem ismertem mást!

(Capuletné+dajka)
Az élet oly szép
De rövid nagyon!
Hát kell hozzá egy férfi
S vele némi vagyon!

(Capuletné)
Hát íme itt az új ruhád!

(dajka)
Ezt is én varrtam terád!

(Capuletné+dajka)
Könnyen sír egy lányka
Míg egy férj nem várja
Sok-sok pajkos éj
Gondolj házasságra!

(Capuletné)
Nem kívánunk mást!

(dajka)
Csak íziben egy nászt!

(Capuletné+dajka)
Az élet oly szép
De rövid nagyon!
Hát fogni kell egy férjet
Aki nem ver agyon!
Csak megtaláld a férjedet
Majd lesz nagy élvezet!

Romeó: Húsz évem már a múlt, és kedvelnek a nők. A karjuk megölel és néha meg is öl. Sok asszony szeretett, én senkit igazán. Vad átkot szórnak rám, ha meguntam egy lány hószín testét. Mért hús mért csak festék? A színlelt vágy rossz álom! A rejtett titkot várom!

Júlia: Ha nincs, ki átkarol, mert 16 sem vagy, a szív dolgairól még nem tudhatsz sokat, de nekem nincs időm! Én látni akarom, ki szeret majd nagyon! Éjszakán, nappalon vágyom csókját! Nagy ég kérlek, küldd hát! Váltsd valóra álmom! A rejtett titkot várom!

Romeó: Egy nap új csodára virrad, jön egy lány, ki bíztat.

Júlia: Egy nap jön, ki mindent adhat: szárnyalást és izzó vágyat.

Ketten: Egy nap el fog tűnni minden fájó súly a szíven. Eljön, úton van már érzem, ott áll majd a fényben. S így szól: Egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben! Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!

Romeó: Egy nap...

Júlia: Egy nap...

(Mercutio)
Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Királynak lenni, az mámorító

(Mercutio és Romeó)
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!

(Benvolio)
Szegény fiúk ott legfelül
Talpig aranyban, de tök egyedül
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!

(kórus 1)
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj,ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, ami élvezet,bizsergesd a tested-lelked!

(kórus 2)

(Mercutio)
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!

(Rómeó)
Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást)
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást)
Mire való a harc, a viszály?

(Rómeó, Mercutio és Benvolio)
Ha kimaradunk, nekünk az a király!

[kórus 1+kórus 2]

(Élj, ahogy jólesik, nem baj ha meglesik, tedd, ami élvezet!)

rap:

A szerelem örvény-ez ősrégi törvény
Ha velem vagy, dobd be magad!
De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe.
Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva!

És durva lenne, ha földre verne
Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész,
Egy tájfun, egy ciklon, ha támad?
Én nem vagyok itthon!

De megőrzöm én a hidegvérem,
Ha forró a talaj, lelépek szépen
A gyönyör, a mámor, az nem áll távol
Az alkatától egy megrögzött kannak,

Ki mindig annak tenné a szépet,
Ki bejön, köszön, és már le is lépett
Hát keress egy kost, és szeress most,
Mert holnap már lehet hogy véged!

[kórus 1+kórus 2]

Élj, ahogy jólesik, nem baj az ha megislesik tedd, ami élvezet!)
(Mámort és kéjt kínál minden bájos szempár)

(Mámort hoz, kéjjel kínál minden bájos szempár
Mámort hoz, kéjjel kínál!)

Kavargó, lázas emberek, arcukon percnyi élvezet.
Tombol a vágy mindenkiben, mitõl lett mindez idegen?
Szorít belül, és nem tudom, mi ez a görcsös fájdalom,
Mi ez a kínzó gyötrelem, ami rámtört hirtelen?

Miért fáj? Miért fáj?
Miért retteg a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!

Miért fél, szorít itt benn a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!

Sok régi társ, sok jó barát, ki hozzám mindig közel állt,
Oly furcsa, miért nem érzitek az itt ólálkodó halált?
Nevetünk folyton mindenen, tréfákat gyártunk szüntelen!
De lám a híres Rómeót legyűri most a félelem!

Miért fáj? Miért fáj?
Miért reszket a szívem, hogy szétporlad hitem?
Minden álmunk megkövül, s a semmibe merül a lét!

Miért fél, szorít itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!

Miért fáj? Miért fél, ó, a szív?
A lelkem, a lelkem miért remeg?

Miért fél? Szorít, itt a szív!
A lelkem miért remeg, hogy jégvilág vár?
Egy dermedt temetõ! Egy gyászos, hófehér mezõ!

Miért fél, szorít, itt a szív?
A lelkem miért remeg, hogy minden, minden tönkremegy?
És vár egy jégvilág, hol csak szél penget gitárt!
Miért fél ,szorít itt benn , a szív?

(Páris)
Stramm vagyok, ifjú és szép
És legfőképp: jó parti!
Vágyom rá halálosan
Kastély is van - tóparti!

Nem kell a hozomány
Elég a fele!
Adósságban áll?
El van intézve!

De térden állva kérem önt
Adják nekem őt!
Szép júliát!

(Capulet)
Páris úr! No hát, bizony!
Meglep nagyon - elvégre
Látta őt: még fel se nőtt!
Kérdem hát önt: nem kéne
Várni egy kicsit még?
Várjon mielőtt beköti fejét!
Okosabban dönt!

Hisz itt lesz ma a bálunkban
Hát bűvölje el!
És egy táncra kérje fel!
De higgye el – hisz látni kell...

Még fel se nőtt!
Ne kérje őt!
Idő előtt
Idő előtt!

Rómeó: Egy álomból jön ő, a vágyat múlt jövő.
Mindenség, föld és ég, ő érte még halni se félnék.

Júlia: Szikrázó pillantás, szeme izzó parázs, és csak nézz pokol angyalaként, ki az emberekért a földre hozta a fényt. Csak nézz.

Rómeó: Úgy szeretsz-e majd, mint én? Jössz-e velem, hol vár a fény?

Júlia: Szeretsz-e mindig, felelj! A halálunkig, a végső percig.

Rómeó: Míg csak élünk és tovább, bármi ér.

Júlia: Szívünk annyi vágy után, révbe ér.

Rómeó és Júlia: Ítélet napig s tovább, véghetetlen időkig még, őrzi titkunk fent az ég, vár reánk a mindenség.

Rómeó: Úgy szeretsz-e majd, mint én? Jössz-e velem, hol vár a fény?

Júlia: Szeretsz-e mindig, felelj! A halálunkig, a végső percig.

Rómeó: Míg csak élünk és tovább, bármi ér.

Júlia: Szívünk annyi vágy után, révbe ér.

Rómeó és Júlia: Ítélet napig s tovább, véghetetlen időkig még, őrzi titkunk fent az ég, vár reánk a mindenség.

(Tybalt)
“A nő csak tárgy, hát így használd!”
Apám mellett, a bordélyban tanultam ezt
Sovány vagy telt - nem érdekelt
Az mind jól járt, ki kéjjel bélelt ággyal várt
De őket nem! Nem szeretem!
Csak Júliát! Csak Júliát!
Én láttam őt, hogy egyre nőtt
És most a legszebb lány, ki él és köztünk jár
Hogy nézhetett rá egy Montague-fiú?!
Hivatlanul jött, és gyáva volt a búcsú!

De e kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
A vágyott nő ha másra vár
Egy sebzett szív az bosszút áll!
És az enyém
Sebzett, szegény
Összeszorul
De most a fájdalomtól megszabadul!

Nekünk a nők csak börtönök
Én minden éjjel véle álmodom már rég
Neki sose mertem elmondani még.
De nem engedem át egy senkinek a szívét!

Mert e kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
Most Júlia az embered
A gyengeségedért fizet!

Ölni muszáj
Annyira fáj
Belül a seb
Jobban, mint amivel még élni lehet!

(kórus) Ez a kéz (Tybalt) Elárult a szívem
(kórus) Utolér (Tybalt) Kell-e most félnem?
(kórus) Itt a vér (Tybalt) Hogy balsorsom elér:
(kórus) Lesz a bér! (Tybalt) Meghalni a szerelemért?
A becsület sem érdekel!
A szerelemért halni kell!
Ami csak fájt
Így adom át!
Majd megérti
Széttépett szívvel él most minden férfi!

(Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Júlia így szeressen?

Mit bánom én, ha tiltják,
csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az Ég,
semmiség szerelmemért!

Apáink ellenségek,
a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

(Rómeó)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Rómeó így szeressen?

Ezért ha kell, esengek!
Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll,
de nekünk itt ez jár!

(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják,
fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van,
együtt örömben, harcban!

(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!

(Rómeó)
Hogy én pont Őt szeretem!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy engem így szeressen?

Melyik csillag vagy Isten,
fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

(Lőrinc barát)
Minden szép szerelem vak!

(Rómeó)
Ám csak így édes a holnap!

(Lõrinc barát)
Az én szívem az Úré!

(Júlia)
Az enyém Rómeóé!

(Lõrinc barát)
Ez a vágy szíveket tép!

(Rómeó)
Érte én meg is halnék!

(Lõrinc barát)
Lángra gyúl, s kifullad!

(Júlia)
Új erõt és reményt ad!

(Rómeó)
Szerelem szép szivárvány!
Ezer színt hordoz fátylán!
Mint egy lobogó!

(Rómeó és Júlia)
Adj most össze hát,
kell az esküvõ, a házasság!

(Lőrinc barát)
Ebbõl baj lehet, félek!

(Júlia)
Ez a fény, ezért élek!

(Rómeó)
Csillagfény az éjben!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem benn a szívben!

(Lőrinc barát)
A szívben!

(Rómeó)
Tenéked itt az Úr,
engem Júlia ott vár!
Mit kérsz tõlünk ezért?
Mondd meg,
mi lesz az ár!
Segíts, jó atyám!

(Júlia)
Áldást kitõl nyerünk?

(Rómeó és Júlia)
A városnak is jó, hogyha megesküszünk!
Nincsen sok idõnk, ez a pillanat dönt!
Hisz bárányok vagyunk itt a farkasok közt!

(Rómeó)
Ma éjjel Júliát kéne öleljem én!
Hogy így találjon ránk majd a hajnali fény!

(Rómeó és Júlia)
Kérünk hát!

***

(kórus)
Ez a vágy hogyha éltet,
vele nyersz örök létet a síron túl.
Megsegít az Úr, megsegít, ha kéred,
kérjük hát...!

(Rómeó és Júlia)
Nézz most ránk!

(Dada)
Hahaha! Röhög itt a nép!
Hahaha! Semmit meg nem ért!
Mert a szerelem tenger érzelem, tüzes jégvirág. Barmok!
Hahaha! Röhögj csőcselék!
Annyit mondhatok, fogtok sírni még!
Rakás együgyű! Nektek egyszerű!
Vakok, süketek, meg nem értitek, ha a szív szeret!

(Benvolio)
Boijoiong!


(Benvolio)
Hahaha! Milyen figura!
Csuda öltözet, bájos frizura!
Tudd meg Rómeó, pont hozzád való,
Aki nőfaló, annak bármi jó, hozzád pont való!

(Kórus)
Van szép és csúnya fej, ám egyformán tüzel!
De bármi fennkölt mód beszél, a testi kéj az benne él!
Az kell, mi nincs nekik, vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret, nekik csak ez az élvezet!

(Dada)
Hahaha! Irigy kutya mind!

(Benvolio)
Vau-vau!

(Mercutio)
Benvolio!

(Dada)
Hahaha! Kezem rálegyint!
Sok-sok rossz barát! Ennyi ostobát,
Féltékeny legyet látni nem lehet! Csupán köztetek!

(Mercutio)
Hahaha! Ez ám libido!
Eltalált talán Cupido!
Fura esemény, finom kislepény,
Ízes szerelem, mindig eleven, csókkal telt edény!

(Kórus)
Van szép és csúnya fõ, ám titkuk meglepõ!(Há há)
Szerelem hajtja mindegyiket, hogy szép vagy rút, az egyremegy!
Az kell, mi nincs nekik, vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret, nekik csak ez az élvezet!

(Mercutio és Benvolio)
Van szép és csúnya fej, na de azért belül tudod mi kell!
Vannak szépek, csúnyák!

Van szép és csúnya fej, ám egyformán tüzel!
De bármi fennkölt mód beszél, a testi kéj az benne él!

Van (van) szép és csúnya nõ, ám (ám) titkuk meglepõ!
Szerelem hajtja mindegyiket, hogy szép vagy rút, az egyre megy!
(Szép és rút!)
Az kell, mi nincs nekik(erre vár), vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret (más szeret), nekik csak ez az élvezet!

Van sok-sok szép és csúnya fej!

Dada (Náray Erika)

Én neveltem fel, szívvel, sőt tejjel is!
Csúf egy béka volt, hízelgõ kis hamis!
De látva mosolyát, imám az égre szállt,
Úgy kértem Istenem, élete szép legyen!
S Júlia felnõtt!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Én nem vagyok más, csak egy dajka, egy társ!
Az anyja nem én vagyok, csak az, ki érte sírni fog!

Szeme tűzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!

Itt e sok pimasz, s közöttük Rómeó!
De ez a fiú más, olyan elragadó!
Csak rájuk nézek és, nyár van és napsütés,
Földre szállt mennyország lehetne Veronánk!
Hisz Júlia egy angyal!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Állnak a cél elõtt, két gyönyörû felnõtt!
A lelkük most egybeforr, jöhet egy áldott békekor!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Istenem adj erőt, tudjam vezetni őt!
Itt ez a bátor két gyerek, szerencsés révbe érjenek!

Szeme tűzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!

Milyen boldog, szép!

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat